Kengyel

Weboldal

Kengyel Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén, a Tiszától keletre, Szolnoktól délkeletre fekszik. A törökszentmiklósi kistályhoz tartozó települést Keletről Kétpó és Mezőhék, Délről Martfű, Nyugatról Rákócziújfalu, Rákóczifalva és Szolnok, Északról Szajol és Tiszatenyő határolja. A régészeti leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott Kengyel környéke. A neolit korból zöld kígyókő és buzogány, a bronzkorból urnák, pitykék, korongosvégű tűk, és edények kerültek elő. A község elnevezése víznévből, kengyel alakú vízfolyás nevéből származik. Első írásos említése I. Géza 1075-ben kibocsájtott oklevelében fordul elő, aki a kengyeli határt (Kungulu) a garamszentbenedeki apátság birtokába adta. II. István 1124-ben kelt oklevelében Kengyel víznévként és révátkelőhelyként szerepel. 1479-ben Kengyel már mezőváros, a Szapolyai család birtoka. A XV. század közepén a Duna dél-magyarországi szakaszáról származó rácok éltek a község környékén, de a kengyelieknek is több mint fele szláv nevű volt, akik később elmagyarosodtak. Az 1571. évi török fejadó-összeírás szerint Kengyel a szolnoki szandzsákba a szolnoki nahijéhez tartozott, a falunak 57 háza és egy temploma volt. A török uralom végén a települést többször feldúlták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a rácok teljesen elpusztították.

A lakatlanná vált Kengyel a XVIII. század végén már az Almásy csalad birtoka, akik 1725-től a pusztát a Törökszentmiklóst betelepítő lakosoknak adták bérbe. Maga Kengyel-puszta csak a XVIII-XIX. század fordulóján kezdett újra benépesülni. A XIX. század végére az Almásyakon kívül a Baghy, Harkányi, Jurenák, Léderer, Urbán és Montágh családok is birtokot szereztek Kengyelen, mely uradalmak fejlődését az 1885-ben megnyitott Pusztatenyő-Kunszentmárton vasút jelentősen elősegítette. A Nagyatádi-földreform végrehajtása után a lakosság száma megnövekedett, ezért 1928. október 1-jével Kengyelen jegyzői kirendeltséget létesítettek, ahol a helybeliek hivatalos ügyeiket elintézhették. Egy évvel később már postahivatal és telefonközpont is működött a kiredneltség területén.

A II. világháború idején a település többször is gazdát cserélt, míg 1944 október 23-án véglegesen a szovjet csapatok kezére került. A harcok hevességét bizonyítja, hogy Kenygel határában 128 szovjet, 4 román, 55 magyar és néme katonát temettek el. A községgé vállást az 1945-ös földreform nagymértékben elősegítette, melynek során 900 igénylő között 7000 kh földet osztottak ki.

Kengyel 1946 január e1sejével véglegesen elszakadt Törökszentmiklóstól, és önálló községgé alakult. Az 1947. évi országgyűlési választáson Kengyelen a Nemzeti Parasztpárt jelöltje szerezte a legtöbb szavazatot. Az 1990-es önkormányzati választáson 7 független, 2 MSZP által és 2 FIDESZ által támogatott jelöltet választottak a községi képviselő testület tagjává. Kengyel polgármesterévé az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották meg. Az 1994. évi önkormányzati választás után 7 független és 4 MSZP által támogatott képviselő részvételével alakult újjá a képviselő testület. Polgármesterré ismét az MSZP támogatásával induló Czédly Gyulát választották.